Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékezett Virágvasárnap a keresztény világ. Az ünneplő tömeg, amely Jézusban felismerte a megváltót, pálmaágakkal fogadta őt, ahogy szamárháton egykor bevonult. De ugyanígy ma is, a Megváltót köszöntő hívek barkaágakat fognak kezükben, és mondják a templomokban együtt: hozsanna Dávid fia, néked!
A szatmárnémeti Székesegyházba nehezen fértek volna be többen március 20-án, amikor délelőtt 11 órától Schönberger Jenő püspök mutatott be ünnepi szentmisét. Az áldozatbemutatás elején a ministránsokkal a főbejáratnál elhelyezett barkaágakhoz vonult, hogy megáldja azokat. Onnan hangzott el az evangélium és a szentbeszéd is.
A püspök atya, prédikációjában a jelen Európa aktualitásában látta meg Krisztus dicsőséges bevonulását: „Testvéreim, Virágvasárnap van, a mai napon Jézus be akar vonulni nem csak Jeruzsálembe, de Európába, Szatmárnémetibe, mindannyiunk szívébe. Azonban ahogyan egykor a farizeusok, ma ismét ki akarják zárni őt, Európából. Ismét azt kérik, ne mondjuk, hogy van Isten! Nem Brüsszel az isten, nem az Európai Unió az isten, csak egy Isten van, és mi ennek az egy Istennek hiszünk! Az ő fiának hiszünk, aki egyedül tud kiutat mutatni abból a lelki válságból, amibe egész Európa, és nagyon sokszor mi, keresztények is kerülünk. Ez az egyedüli kiút, ami a gyóntatószék ajtaján és a gyónáson keresztül vezet el Istenhez. Ha mi nem valljuk meg, hogy Krisztus az Isten fia, a mi életünknek a királya, akkor a kövek fognak megszólalni! És hány helyen megszólaltak már, amikor robbantottak, amikor magukat is felrobbantották a terroristák és embereket öltek meg. A kövek pedig szétrepülnek és megszólalnak: ha nem kell nektek Krisztus, akkor kell a pusztulás! Testvéreim, Virágvasárnap kérdés elé állít minket: hajlandók vagyunk Krisztus nyomába lépni, vagy távolról szemléljük, hogy mi történik? Nem lehetünk semlegesek, mi tanúk kell, hogy legyünk. Lehet, hogy vértanúk és lehet, hogy csak tanúk, de vállalnunk kell a Krisztussal való közösséget. Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amelyben azt ünnepeljük, hogy Krisztus vállalta velünk a közösséget. Nem tehetünk mást mi sem, ha keresztények akarunk lenni. Ilyen gondolatokkal induljunk a ma Európába, Szatmárnémetibe és a mi életünkbe bevonulni akaró Krisztus nyomába. Fogadjuk be őt és mi is ünnepelve énekeljük: hozsanna Dávid fiának, Isten fiának, az egyedüli úrnak, a megváltónknak."
A püspök ezt követően a főoltárhoz vonult - szenteltvízzel hintve meg a híveket -, és a könyörgéssel folytatta a szentmisét. Az olvasmányok után a hívek a passiót hallgatták a Székesegyház kórusának előadásában. A legszentebb áldozat bemutatásának végén a püspök emlékeztetett mindenkit, hogy Húsvét megünneplése nem merülhet ki a vasárnapi szentmisén való részvétellel, hanem a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartások együtt alkotják az ünnepet. Kérte ugyanakkor híveit, hogy időben végezzék el gyónásukat. A Székesegyházból a hívek a szentelt barkaágakkal léptek ki - vitték magukkal haza, szeretteikhez, ismerőseikhez, betegeikhez a nagyhét kezdetén.